Azt mondják, hogy Sorsunk meg van írva a Csillagokban...
Ellentmondok: nem, nincs megírva a Sorsunk, pontosabban: nem a Sorsunk van megírva!
Az asztrológia - a csillagászok szerint is - több, mint hat ezer év óta létezik. A tudomány hatezer éves múltja ellenére mégis tagadja az asztrológia létjogosultságát, ámbár az asztrológia minden tudomány kiinduló pontja. De főleg a szlogenjét tagadja, amely szerint „Sorsod meg van írva a csillagokban” – és ez utóbbiban a tudománynak igaza van.
Mert valóban nincs megírva, pontosabban nem a Sors van megírva! Ha meg volna írva, akkor sem az emberiség, sem a Tudomány nem itt tartana. Ha a sorsunkat előre megírt forgatókönyv szerint élnénk, nem volna érdemes élni sem, nem hogy küzdeni. Nem volna érdemes szeretni, szerelmesnek lenni, családot alapítani, dolgozni, felfedezni, utazni - nem volna értelme az Életnek.
Ismerjük azt a szöveget is hogy „a csillagok nem kényszerítenek, csak hajlamossá tesznek” (- ha nem jön be a horoszkóp). Hasonló süketelés az is, hogy „a csillagok nem kényszerítenek, csak késztetnek”. Ez utóbbi kijelentés számomra egyszerűen fából – vaskarika. Mert mit is jelent a késztetés? Valamilyen úton – módon rávesznek mások, vagy saját ösztöneim, az energiáim kényszerítenek olyasvalamire, amit józan ésszel nem szeretnék megtenni, de még is megteszem, - hangsúlyozom, hogy külső, vagy belső késztetés miatt...
Hol van hát az Igazság?
Mert a Csillagok még is csak tudnak olyasmit – amit a „Tudomány” még nem tud!
Tudják, hogy milyen adottságokkal születtünk, - múlt időben, megszületésünk idején -, mert a magzati élet a csillagok szempontjából még nem számít „földi életnek”.
Sok asztrológus problémája már az is, hogy mikortól számítsák - óra, perc, másodperc alapján - a horoszkópot? Van, aki a fogantatás pillanatát keresi – ami egyelőre még lehetetlen, ha a biológiai tényeket vesszük figyelembe. Mert a spermium és a petesejt találkozásától még a beágyazódásáig akár órák is telhetnek el, de a megtermékenyülés pillanata a tudomány mai állása szerint megbízhatóan - még nem ellenőrizhető. Ám hiába is ismernénk ezt a pillanatot – az ember földi élete még csak nem is a köldökzsinór elmetszésével történik – bár sok asztrológus éppen ez utóbbi nézetet vallja.
Nézzük csak meg jobban: megszületett a baba, elvágták a köldökzsinórt, ami néhány esetben akár az újszülött nyakára is tekeredhet, vagy bármilyen egyéb probléma történhet, ami miatt legelőször a gyermek életét kell menteni, ha nem sír fel. Kétségbe esve rázzák, paskolják csöppnyi arcocskáját – mire végre felsír, életjelet ad!
A földi élet a sírástól kezdődik. Ekkor kerül pici tüdejébe az új, ismeretlen közeg, az élethez nélkülözhetetlen levegő. Amikor az oxigén bekerül a tüdőbe, az addig magzatvízhez szokott pici ember először találkozik a földi fájdalommal, és bizony úgy tűnik, kezdetben nem nagyon tetszik neki ez az élet.
Tehát megszületett a Baba – el lehet készíteni a horoszkópot.
De minek, ha Sorsunk nincs megírva a csillagokban?
Mert a jellemünk, a velünk született adottságaink, különböző események, lehetséges akadályok, vagy szerencse esetek, szerelembe esések, pártalálás, válás, új élet periódus, költözés, vizsgák, várható viselkedésünk, és várható reakcióink, lehetőségeink, - az első lélegzetvételtől kezdődően – meg van írva a csillagokban !
De a legfontosabb, - tulajdonképpen maga a lényeg-, hogy az események, a lehetőségek időpontja (némi eltéréssel) kiszámítható !
A Csillagoktól kérdezhetünk – mert válaszolnak.
Hogy megértsük, jól feltett kérdésen – és jól értelmezett válaszon múlik, azaz mindig attól függ, hogy aki „érti” a Csillagok beszédét, jól érti-e, jól értelmezi-e, jól adja-e tovább a kérdezőnek?