Referenciák

Néhány referencia megtekintéséhez Adobe Reader szükséges. Ingyenesen letölthető ezen a linken.

„Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő.
Ő az arca mögött van. Láthatatlan.”
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember

Ami az arc mögött van, a "személyiség" bevésett jegyei, magatartása, megnyilvánulása befolyásolja, irányítja az egyén társadalmi és szociális életét.

Érdeklődésem korán kezdődött, középpontjában mindig is az ember, az a bizonyos „láthatatlan” érdekelt. Kezdetben, 14 évesen „csak” az asztrológia, később az asztrológiában található ellentmondások érdekeltek. Nekem tényleg a KÖNYV volt - és maradt - a legjobb barátom. Mindent olvastam, ami a kezembe került. Máig szeretettel gondolok az V. kerület, Kálmán Imre utcai Szabó Ervin Könyvtár 47 évvel ezelőtti könyvtárosára, Pista Bácsira – aki "rendes" nevén Fényes István – művésznevén Dalmáth Ferenc néven az akkoriban népszerű Ludas Matyi munkatársa is volt. Tőle kaptam kölcsön – nem hivatalosan - az első Baktay Ervin: Csillagfejtés c. könyvet.

Későbbi kutatásaim középpontjában is mindig az ember, az emberi kapcsolatok, társadalmi és szociális kérdések szerepeltek. Pályám kezdetén az állami gondoskodás keretein belül élő gyermekek sorsa, a fiatalkori bűnelkövetés okai és a lehetséges megelőzés módjai foglalkoztattak.

Friss asztrológus tanári kinevezéssel a kezemben, a Népjóléti Minisztériumban (később lett E. SZ.CS.M) jelentkeztem munkára.

10.

11.

12.

Az Aszódi Fiúnevelő Intézet asztropszichológusaként sok meghívást kaptam. Többek között megtisztelt a Magyar Írók Szövetsége is...

A neveléssel kapcsolatos előadásaimból gyűjteményes kötetben megjelent többek között:

a Mai kamasz - mai kamaszregény

Kerekasztal-beszélgetés. XI. Szekszárdi Tanácskozás. Magyar Írók Szövetsége. Bp., 1989. 184 l. [Budapest, 1989. okt. 5-6.]

Részlet: „amikor olyan meghívást kaptam, hogy a kamaszkori devianciáról beszéljek, azt érzetem, mi felnőttek, elfelejtkezünk arról, hogy a deviancia nem a kamaszkorban fejlődik ki, ott csak a csúcsot éri el. S abból adódik, hogy a szülők, a pedagógusok, a nevelők és bármilyen jószándékú pszichológusok is rendkívül nehezen ismerik fel, mi lakik a fiatalban. Ez nagyon nyomonkövethető nálunk az intézetben….

Nagyon szomorúnak tartom az elkövetkezendő évek statisztikáját, mert arról értesültem, hogy az ezredfordulóra kétszázezer fiatalkorú bűnözővel számolhatunk. ...Én ugyan sohasem értettem a matematikához, de annyit ki tudok számolni, hogy ezek a gyerekek most még 2-4-6-8-10 éves gyerekek. Kérdem, végképp, hol vannak a nevelők? Ha ezekből 10 év múlva csakugyan fiatalkorú bűnelkövetők lesznek?”